• купить посуду оптом
  • сувениры оптом
  • купить футболки оптом
  • откосы в Днепропетровске
  • металлопластиковые окна в Днепропетровске
  • демонтаж Днепропетровск
  • бизнес тренинг харьков
  • ораторское искусство харьков
  • ............ Tartalom ........... Naturalpatika ........... Változókorban ........... Netrendelő ........... Termékek ........... Árak ........... Megrendelőlap ........... Vendégkönyv ............
    A felfekvésről E-mail

    A csontos alapon fekvő szövetek külső tárgyak (pl. ágy, tolókocsi, gipsz, sín) tartós nyomása okozta vérellátási zavar következtében fellépő elhalása és kifekélyesedése.

     

    A legtöbbször részleges, vagy teljes érzéskiesésben szenvedő, legyengült, lesoványodott, lebénult, vagy tartósan ágyban fekvő betegeken fordul elő.

     

    A sacrum, az ülőgumó, a nagy tompor, a külbokák és a sarkak feletti szövetek különösen érzékenyek, de a beteg elhelyezkedésétől függően más területeken is kialakulhat. A felfekvéses fekélyek az izmot és a csontot éppúgy érinthetik, mint a felszínes szöveteket.

    Kóreredet

    A decubitusra hajlamosító belső tényező a fájdalom- és nyomásérzés (ami általában arra indítja a beteget, hogy testhelyzetet változtatva enyhítse a nyomást) elvesztése és a bőr, valamint a teherviselő pontok közötti zsír- és izompárna vékony volta.

     

    Az inaktivitási atrophia, az alultápláltság, az anaemia és a fertőzések játszanak további szerepet. A béna betegben a vasomotor-szabályozás hiánya az erek tónusát csökkenti, és rontja keringést. A különösen a gerincsérülteknél gyakori spasticitas nyíró erőt gyakorolhat az erekre, tovább csökkentve a keringést.

    A legfontosabb külső tényező a nyomás, amelyet a beteg nem eléggé gyakori forgatása okoz; ehhez járulhat a rosszul beállított támaszték, a meggyűrődött ágynemű vagy ruházat okozta dörzsölés és irritatio. A nyomás ereje és tartama közvetlenül határozza meg a fekély méretét.

     

    Tartósan fekvő betegeknél kevesebb mint 3 óra alatt a jelentősebb nyomás leállíthatja a helyi keringést, szöveti anoxiát okozhat, s beavatkozás nélkül a bőr és a bőr alatti szövetek necrosisához vezet.

     

    A nedvesség, amelyet az izzadás, vagy az incontinentia okozhat, a bőr felázásához vezethet, és felfekvésre hajlamosíthat.

    Megelőzés

    A felfekvések legjobb kezelése a megelőzés az érzékeny területek tehermentesítésével.

    Az ágyhoz kötött beteg helyzetét legalább kétóránként változtatni kell, amíg nem mutatható ki, hogy a hosszabb időszakokat is tolerálja (ezt a pír hiánya mutatja).

     

    A levegővel töltött, változtatható nyomású, a szivacsos gumiból készült "tojástartó-szerkezetű" és a silicongél, vagy vízzel töltött matracok segítik csökkenteni a nyomást az érzékeny területeken, de nem teszik feleslegessé a beteg kétóránkénti mozgatását.

     

    Ha a nyomás teljes kiküszöbölése szükséges, más berendezéseket, pl. légágyat kell használni. A forgató (Stryker) keret segíti a gerincsérült betegek forgatását. A csontok kiugró pontjainál a támasztékok és a gipszkötések alá védőpárnát kell helyezni (pl. báránybőrt vagy syntheticus megfelelőjét), a lehetséges nyomási pontoknál a gipszen ablakot kell vágni.

    A tolókocsira szoruló betegeken is kialakulhat decubitus. A tolókocsiban lévő beteg 10-15 percenként meg kell, hogy változtassa helyzetét, önállóan vagy segítséggel, még akkor is, ha nyomáscsökkentő párnát használ.

    Fontos a bőr megtekintése jó világításnál. Legalább naponta egyszer ellenőrizni kell a nyomási pontokat, nincs-e rajtuk erythema vagy sérülés nyoma. A betegeket és családtagjaikat meg kell tanítani a fekélyképződés lehetséges helyeinek naponkénti megtekintésére és megtapintására.

    A károsodott beidegzésű testrészek bőrének rendkívül gondos ápolásával megelőzzük a kipállást és a másodlagos fertőződést. A báránybőrön való fekvés segít a beteg bőrét jó állapotban tartani és a decubitus veszélyét minimalizálni. Az egyes testfelületek szétválasztására védőpárnákat, párnákat, vagy báránybőrt lehet használni.

    A tisztaság és szárazság fenntartásával a kipállás megelőzhető. Az ágyneműt gyakran kell cserélni, puha, tiszta, gyűrődésmentes, foltozatlan lepedőket kell használni.

     

    Nélkülözhetetlen higiénés tennivaló a bőr áttörlése melegvizes szivaccsal, és a fürdők utáni alapos megszárítása. Különleges erőfeszítést igényel, ha a beteg vizeletét, vagy székletét nem tudja tartani. A legtöbb testtáj egyszerű hintőporral (talcum) beszórható.

    A túlzott nyugtatást el kell kerülni, a beteg aktivitását ösztönözni kell. Ha lehetséges a physicotherapia, passzív és aktív gyakorlatokat kell végezni, a hydrotherapia is igen jó hatású.

    Fontos a jól kiegyensúlyozott, fehérjedús étrend.Egyes adatok szerint C-vitamin és cink pótlólagos bevitele segíti a sebgyógyulást.

    Kezelés

    A fekély jéghegyhez hasonló, a kis látható felszín alatt ismeretlen kiterjedésű alapja van, és nincs bevált módszer a szövetkárosodás kiterjedésének meghatározására.

    A fenyegető decubitus (1. és 2. stádium) esetén valamennyi fent felsorolt megelőző intézkedés erélyes betartása szükséges a szövetelhalás kivédésére. Az érintett területet szabadon kell hagyni, tehermentesíteni és szárazon tartani. A keringés finom masszázzsal való fokozása gyorsíthatja a gyógyulást.

    A 3. stádiumot meg nem haladó fekélyek spontán is begyógyulhatnak, ha nyomás nem éri őket és kis kiterjedésűek. Az új hydrophil gélek és hydrocolloid kötszerek is gyorsítják a gyógyulást.

    A 4. stádiumú fekélyeket fel kell tisztítani; esetleg mélyebb sebészi kitakarítás is szükséges. Ha a fekélyeket genny és necroticus törmelék fedi, a dextranomer szemcsék, vagy az újabb hydrophil polimerek sebészi beavatkozás nélkül is gyorsítják a seb feltisztulását. Az elhalt szöveteket csipesz és olló segítségével el kell távolítani. A seb 1,5%-os hydrogenperoxidos lemosással is tisztítható. A vízsugár-kezelés is hozzájárul a feltisztításhoz.

    A zsírszövetet és az izmokat elérő fekélyek (5. stádium) esetén sebészi kitakarítás és sebzárás szükséges.

     

    Az érintett csontszövetet (a 6. stádiumban) sebészileg kell eltávolítani, az ízület csonkolására lehet szükség. Az elhalt szövet eltávolítása utáni granulatiós szövet elegendő alap lehet a kis területek átültetett bőrrel történő fedéséhez.

     

    A sebészi fedés lehetőleg teljes-vastagságú, elforgatott lebennyel történjék, különösen a nagy csontkiemelkedések (pl. a tomporok, az ülőgumók és a sacrum) felett, mert a hegszövet nem képes a nyomást tolerálni. A megfelelő gyógyuláshoz szükség lehet arra, hogy a beteget olyan ágyra (pl. légágy) fektessék, mely elosztja a testsúlyt.

    A cellulitis ellen penicillinase-resistens penicillint vagy cephalosporint kell adni. Mivel a sebfelszínen gyakran kevert baktériumflóra él, a tenyésztés általában nem nyújt segítséget a megfelelő antibiotikum megválasztásához.

          Tudja-e Ön, hogy a Solaris DN testápolóval eredményesen kezelheti a sebeket?

     
    
    Naturalpatika hírküldő
    Naturalpatika - hírküldő


    HTML formátum?